Anita és István esküvője egy nagyon mozgalmas és izgalmas esemény volt. Már előre megbeszéltük, hogy nem csak standard modellképeket szeretnének, és mindenben benne vannak. Így is lett. A martonvásári kastély kertjében került sor a fotózásra. Először a kötelező elemeket készítettük el, majd mindenkinek beindult a fantáziája: ekkor születtek az ugrálós, villanypóznára mászós képek. Még sokat bolondoztunk, nagyon jó volt velük dolgozni.
A kikérő előtt még csináltunk pár fotót a menyasszony készülődéséről is. A vőlegény érkezésekor már jöttek a fellegek is, de a kikérő és búcsúztató gond nélkül, nagyon meghatóan zajlott. Ekkor kezdett cseperegni az eső. A meglepetésként érkezett buszt jól megnézte mindenki, majd felszálltunk, elindultunk. Ütközben olyan nyári zápor érkezett, hogy az ablaktőrlőnk nem bírta törölni. Kisebb bolyongás -nagyobb izgulás, hogy hova is kell menni, és odaérünk-e- után megtaláltuk az anyakönyvezetői hivatalt. Próbáltunk megszárítkozni, de a stáb minden tagjának minden ruhadarabjából víz folyt... Sebaj, a gépek nem áztak be, dolgozzunk. :)
Innen minden a szokásos ügymenet szerint zajlott. Akarod? Akarom. Te is? Én is. csók. ;-)
Amikor a templomba mentünk, már nem esett. Amikor ott végeztünk, már fújt. Gratulációk közben, félvén az esőtől eleregették a galambokat, majd elindultunk a lagzi helyszínére.
Itt a vőfély mindenféle vicces játékot játszatott, és elkészítettük a csoportképet is, mivel végre nem fújt a szél, nem esett az eső, nem vert a jég...
Az esküvő másik nagyon megható jelenete az volt, amikor Anita nagyszüleit felköszöntötték 45. házassági évfordulójuk alkalmából, ami nem véletlen, pont egybeesett Aniták esküvőjének napjával.
Sok szép képet készítettük, nézegessétek!
A kikérő előtt még csináltunk pár fotót a menyasszony készülődéséről is. A vőlegény érkezésekor már jöttek a fellegek is, de a kikérő és búcsúztató gond nélkül, nagyon meghatóan zajlott. Ekkor kezdett cseperegni az eső. A meglepetésként érkezett buszt jól megnézte mindenki, majd felszálltunk, elindultunk. Ütközben olyan nyári zápor érkezett, hogy az ablaktőrlőnk nem bírta törölni. Kisebb bolyongás -nagyobb izgulás, hogy hova is kell menni, és odaérünk-e- után megtaláltuk az anyakönyvezetői hivatalt. Próbáltunk megszárítkozni, de a stáb minden tagjának minden ruhadarabjából víz folyt... Sebaj, a gépek nem áztak be, dolgozzunk. :)
Innen minden a szokásos ügymenet szerint zajlott. Akarod? Akarom. Te is? Én is. csók. ;-)
Amikor a templomba mentünk, már nem esett. Amikor ott végeztünk, már fújt. Gratulációk közben, félvén az esőtől eleregették a galambokat, majd elindultunk a lagzi helyszínére.
Itt a vőfély mindenféle vicces játékot játszatott, és elkészítettük a csoportképet is, mivel végre nem fújt a szél, nem esett az eső, nem vert a jég...
Az esküvő másik nagyon megható jelenete az volt, amikor Anita nagyszüleit felköszöntötték 45. házassági évfordulójuk alkalmából, ami nem véletlen, pont egybeesett Aniták esküvőjének napjával.
Sok szép képet készítettük, nézegessétek!
